A leltár olyan kimutatás, amely egy adott időpontra vonatkozóan megmutatja a vállalkozás vagyonának, vagy a vagyon egy részének mennyiségét és értékét.
Csoportosítása:
Célja szerint:
Ellenőrző leltár: A vagyonrészek meghatározott időpontra történő felmérése. Az ellenőrző leltár fajtái:
- Elszámoltató: a leltározás célja a készletek felmérése, ennek alapján a gazdálkodás során keletkező hiány, vagy többlet kimutatása.
- Átadás-átvételi leltár: akkor készítik, ha az anyagilag felelős dolgozók között váltás történik.
- Árváltozási leltár: abban az esetben készítik, ha a készletek árában jelentős változás következik be.
- Lecsapó leltár esetén a leltározó nem közli előre a készletfelmérés idejét.
Vagyonmegállapító leltár: Végrehajtását a számviteli törvény előírásai határozzák meg. A vállalkozás teljes vagyonára kiterjed, és évente, december 31-i fordulónappal kell végrehajtani. Tartalmazza a mérleg összeállításához szükséges alapadatokat, és az éves beszámoló fontos része.
A leltározás kötelező, és gyakran végzendő feladat minden szervezet számára, annak érdekében, hogy a szervezet anyagi értékkel rendelkező eszközeiről pontos, tárhelyekre vonatkozó nyilvántartással rendelkezzen.
2000. évi C. törvény a számvitelről
A piacgazdaság működéséhez nélkülözhetetlen, hogy a piac szereplői számára hozzáférhetően, döntéseik megalapozása érdekében mind a vállalkozók, mind a nem nyereségorientált szervezetek, valamint az egyéb gazdálkodást folytató szervezetek vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok alakulásáról objektív információk álljanak rendelkezésre. E törvény olyan számviteli szabályokat rögzít, amelyek összhangban állnak az Európai Közösségnek e jogterületre vonatkozó irányelveivel, figyelemmel vannak a nemzetközi számviteli elvekre, és amelyek alapján megbízható és valós összképet biztosító tájékoztatás nyújtható e törvény hatálya alá tartozók jövedelemtermelő képességéről, vagyonáról, vagyonának alakulásáról, pénzügyi helyzetéről és jövőbeli terveiről.
Forrás, a törvény teljes szövege megtekinthető:
